Sepsiszentgyörgy

Ijedtségem a levegőben.

2020.02.09.

    Egy vasárnapi nap folyamán történt velem az alábbi érdekes eset. Az egész úgy kezdődött, hogy kinéztem az ablakomon, fel a kék égre, amit, meglepetésemre egyetlen felhő sem takart. Nem kellett sokat gondolkoznom, elég volt egy pillantást vetnem Zümire, és már el is döntöttem, hogy mivel szeretném eltölteni a napom egy részét. Elnézést, milyen illetlen vagyok, be sem mutattam Zümit…

Hölgyeim és uraim, ő itt Zümi, az én kis segédem.

Elhatározásom után nem sokkal már útnak is indultam, a drónnal a hónom alatt. A város mellett több, magas domb is van, amelyekről csodásan be lehet látni majdnem az egész települést, nagyon szép kilátást nyújtanak, tökéletesek drónvideók forgatásához. Ezek egyike volt úticélom, és mit ad isten, mire fölértem sem változott az idő, ugyanolyan gyönyörű, felhőtlen égbolt tárult a szemeim elé, a város pedig mintha egy karnyújtásnyira lett volna tőlem csupán.

Miután kipakoltam a kis segédem és annak távirányítóját, és készenléti állapotba helyeztem őket, felszálltam, és a város fele vettem az irányt. Egészen addig mentem, míg el nem jutottam a rádiótorony közelébe, ez viszont már nem annyira tetszett Züminek, tudniillik a hozzá hasonló szerkezetek nincsenek barátságban a rádióhullámokkal, így ellenkező irányba indultam, a fákat közelítettem meg. Gyönyörű volt belátni az erdőbe 50 méter magasságból. Sajnos lassan elkezdett merülni a gépezet, így vissza kellett térítsem magamhoz akaratom ellenére, hogy akksit cseréljek. Amikor újra a levegőbe emelkedtem, egy kedves, idős párt vettem észre, követtem is őket néhány másodpercig, majd éppen emelkedtem volna magasabbra a drónnal, mikor egy autó hajtott el mellettem. Mivel egy kevésbé forgalmas út mellett drónoztam, ez nem lett volna nagy meglepetés, de a járműn díszelgő “helyi rendőrség” felirat azonnal felkeltette a figyelmemet. A rendőrök látványa általában rossz előérzetet kelt az emberekben, ehhez még hozzájárult a tény, hogy éppen a város egyik magántelkekkel teli területén mászkáltam egy drónnal. A szívem eszeveszetten kezdett dobogni, a kezem pedig reszketett, egyre csak az a gondolat járt a fejemben, hogy akár el is vehetik a kis segédemet. Az autó megfordult, és a másik oldalamon állt meg, mindeközben én minden erőmmel azon voltam, hogy visszahozzam a drónt a földre, de nem volt elég időm, mire sikerült landolni, már a rendőrök is ott álltak mellettem. Bemutatkoztam, és hamarosan kiderült, nincs veszélyben sem Zümi, sem én, nem szeretnének tőlem semmit, csupán érdeklődésből jöttek oda. Néhány percen belül már tegezőviszonyba kerültünk egymással, és annak ellenére, hogy mennyire megijesztettek, hamar rájöttem, hogy két kedves, érdeklődő embert ismerhettem meg. Csaknem egy órát töltöttünk még ott, szórakoztunk Zümivel és beszélgettünk. Jelenleg visszagondolva is meg vagyok lepődve, hogy ennyire pozitív élményben volt részem. Hálás vagyok azért, hogy tölthettem velük egy kellemes órát. Megtiszteltetés volt, amit innen is köszönök!

-2020.02.09-